Bárdos Lajos Vegyeskar

Kórusunk 1959-ben Ugrin Gábor vezetésével kezdte meg működését Tatabányai Bányász Vegyeskar néven. 1994-ben, akkori karnagyunk, Lőrinczy Margit kezdeményezésére Bárdos Lajos nevét vettük fel, melyet azóta is büszkén viselünk. Tagjaink (45-50 fő) a napi munkájuk mellett, szabadidejükben vállalják a közös éneklést, a próbákat és a fellépéseket.

Karnagyaink között tisztelhettük a már említett Ugrin Gáboron és Lőrinczy Margiton kívül – a teljesség igénye nélkül – Katona Tibort és Murányi Ferencet.

2011 januárjától a vezetői feladatokat Szeimann Zsuzsanna vette át, akinek szakmai munkáját Kovács Edina, Salló Andrea, Sándor Edit, Sárközyné Pomázi Ágnes és Soltész Kálmán szólamvezetők segítik.

Hagyományos kórusmuzsikát éneklünk. Repertoárunk felöleli a kórusirodalom széles skáláját a reneszánsz művektől kezdve egészen a XXI. századi darabokig, különös gondot fordítva Kodály Zoltán, valamint a névadó zeneszerző, Bárdos Lajos kórusműveire. Világi kórusokhoz viszonyítva nagy egyházi repertoárral büszkélkedhetünk, és gyakran éneklünk templomi környezetben. Szívesen adunk elő igényes népdalfeldolgozásokat, és néhány bányász dallal őrizzük Tatabánya bányászhagyományait. A kor elvárásaihoz igazodva könnyedebb hangvételű darabokat, spirituálékat és könnyűzenei feldolgozásokat is örömmel éneklünk. Szívesen dalolunk hangszeres kísérettel is.

2016 januárjában nagy megtiszteltetés érte közösségünket: Tatabánya Kultúrájáért Díjban részesültünk.

2014 óta szervezzük meg a Szelim-barlangban Bakancsos koncertjeinket, melyet minden évben érdeklődéssel várnak a tatabányaiak, sőt a környező települések koncertlátogatói is.

A koncertnek otthont adó barlang “ablaka” a város felé néz, kiegészítve a Turul Emlékmű Tatabánya fölé magasodó szárnyainak látványát. A harmincas évek ásatásai során előkerült leletek arra utalnak, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt lakta, használta a barlangot a neandervölgyi ember. Mamut, ősbölény, óriásszarvas csontmaradványok, kőeszközök tanúskodnak az itt élő ősökről. 

A későbbi korokból származó temérdek emberi csont alapozta meg a Szelim barlang legendáját. A legismertebb monda szerint a török időkben hét környékbeli falu – Bánhida, Galla, Környe, Szőllős, Baj, Agostyán, Tardos – népe rejtőzött el itt a térségben fosztogató sereg elől, akik végül rájuk találtak és elpusztították őket. Bár a monda a török időkről regél, az embercsontok korát a régészek inkább a tatárjárás idejére becsülik.